A nagy T – Göbekli Tepe képekben
A törökországi Göbekli Tepével mint a „világ legrégebbi templomával” találkozunk a sajtóban. A tizenkétezer éves szentélykörzet óriási pilléreinek domborművein egy másik világ lényei elevenednek meg. A kőköröket még zsákmány után vándorló népek emelték, majd kétezer év használat után be is temették. A domb az isteneké volt, úgy tűnik, nem lakott rajta senki emberfia.
Göbekli Tepéből sosem elég. A lelőhelyen dolgozó Német Régészeti Intézet, és Karacadag körzet fejlesztési ügynöksége új brosúrát adott ki a régióról, néhány jó fotóval, és találó mondattal.
12 ezer évvel ezelőtt az emberiség nagy változás előtt állt, az ősi vadászó-gyűjtögető életmódot lassan az élelemtermelés váltotta fel. A korszak embere nem szenvedhetett hiányt, a természet kincsei bőven rendelkezésére álltak. A neolitikumnak (újkőkor) nevezett új világ legszebb és legtermékenyebb szelete a Tigris és az Eufrátesz folyók környékén húzódott. Ebben a központban találjuk Göbekli Tepét is.
A vadász-gyűjtögetők által épített szentély a Harrán völgyét északról szegélyező hegyek legmagasabbikán áll. Göbekli Tepe olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amiket korábban nem ismertünk a neolitikumot megelőző korszakból a világnak ezen (és bármelyik) szegletén. Senki sem várt ebből az időszakból monumentális épületeket, amik falára díszítéseket faragnak. A gazdag művészi repertoár egy sokszínű hitvilág tanújele.
12 ezer évvel ezelőtt a környék vadászai Göbekli Tepét választották a különleges épületek helyszínéül. Ezek nem lakóházak, raktárak vagy műhelyek, hanem kultusszal és rítusokkal összefüggő épületek. Körülbelül 20 darab, egyenként úgy 30 méter átmérőjű, ovális alakú építmény található a dombon. Hatot már napvilágra hoztak a régészek, a többi létezését a föld alá látó geofizikai vizsgálatok bizonyítják.
Mindegyik kőkör középpontjában két öt méter magas, T alakú pillér állt, amit mészkőből faragtak ki. Szorosan az építmény külső falaihoz tapadva kisebb pillérek vették őket körül.
A T alakú pillérekre állatokat és absztrakt szimbólumokat faragtak. Nem dísznek szánták őket, egy bonyolult, és nekünk már nehezen megfejthető kommunikációs rendszer elemei lehettek. Számunkra egy 12 ezer éves közösség szellemi kultúráját raktározzák el olyan módon, ahogy a korszak más emlékein alig tapasztalhatjuk meg.
Göbekli Tepe épületei értő kőfaragó mesterek keze nyomát viselik. A mélyreliefeken megelevenedő szimbólumok repertoárja nem véletlenszerű, az elemek szabályos módon ismétlődnek. A komplexum egy erősen szervezett társadalom máig fennmaradt emléke, ahol a fejlett munkamegosztás mesteremberek képzését is lehetővé tette.
A lelőhely emblematikus T-alakú pillérei embereket jelképezhetnek. Némelyikre a kezet, a lábat, az övet is odafaragták az oldalukra. A fő felületre azonban, ahová az arc kerülhetne, sosincs kidolgozott anatómiai részlet.
A pilléreken megjelenő motívumok szándékosan stilizáltak, absztraktak. De azért találunk fantasztikusan élethű stílusban megfaragott részleteket is.
Göbekli Tepe művészi repretorája tehát sokszínű, izgalmas és érdekes kombinációkat vonultat fel. Leggyakrabban kígyót, vaddisznót és rókát ábrázolnak; emberalak csak kétszer tűnik fel.
A domborműveken és faragványokon túl a lelőhelyen totemszerű szobrokat is találunk, amik egymáson álló alakokat formáznak.
Göbekli Tepe monumentális épületeit szándékosan temették be azok a népek, akik építették őket. Talán az új, élelemtermelő életforma terjedésével a régi istenek ereje lassan elhalványult. Szent helyeiket nem pusztították el, de elfedték őket, kívül helyezték az emberek világán. Ezért lehet talán, hogy a hely egészen máig megtartotta csöndes, távoli, elhagyatott atmoszféráját.
Göbekli Tepét 1953-ban fedezték fel egy terepbejárás során, amit az Isztambuli és a Chichagoi Egyetem közösen szervezett, ekkor a V52-es nevet kapta. Peter Benedict 1980-ban publikálta a felfedezést, amiben röviden kitér arra, hogy a domb vörös talajrétegeket, kőeszközöket, és egy temetőt rejt.
Göbekli idejéből származó nagy kőfaragásokat először az 1990-es években találtak Nevali Coriban, közel Urfa városához. Ez a lelőhely elmerült az Atatürk-gát által felduzzasztott víztározóban. A korábban itt dolgozó Klaus Schmidt 1994-ben a régió összes neolitikus lelőhelyére ellátogatott – új helyszínt keresett az ásatások folytatásához.
A Nevali Coriban szerzett tapasztalatok segítségével felismerte, hogy amit Benedict korábban sírköveknek nézett, valójában T-alakú pillérek teteje volt. 1995 óta folyamatosan ásat a lelőhelyen.
Végül lássunk egy agyagmodellt az egyik szentélyről, amit a National Geographic megbízásából készített Fernando Baptista.
