Afrika új talajtérképe
Az Európai Bizottság Kutatóközpontja április 26-án számolt be új kiadványáról, Afrika talajainak atlaszáról. Miért érdekes a talaj egy régész számára azon kívül, hogy abból szedi ki a leleteket? Pontosan ezért: a talaj minősége, tulajdonságai nem csak lapátolástechnikai szempontból fontosak, de rengeteg információt is szolgáltatnak.A leletek eltemetődésének körülményei, a maradványok állapota, megtartása mind a talajjal közvetlen kapcsolatban álló tafonómiai tényezők. A talaj típusa nagyban meghatározza a lelőhely láthatóságát a felderítéskor (terepbejárás, légifotók, talajradar stb.), felbecsülhetetlen értékű a relatív időrendek kialakításakor, de nem feledkezhetünk meg a talaj szerepéről az őskörnyezeti viszonyok rekonstrukciójában sem. Akkor reklámozzuk egy kicsit ezt az ingyenesen is hozzáférhető kiadványt az EU szavaival.
Afrika Talajatlasza – egy elfeledett erőforrás bemutatása
Afrika első talajatlasza megvilágító erejű térképeket, informatív szöveget, esztétikus fotókat kínál. Az Európa és Afrika vezető talajtani szakemberei közreműködésével létrehozott, a legmodernebb számítógépes térképezési eljárásokat használó atlasz a kontinens talajainak változó természetét mutatja be. Elmagyarázza a talaj eredetét és funkcióit, ismerteti az afrikai talajtípusokat, azok szerepét helyi és globális kérdésekben. Az atlasz kitér a talajt veszélyeztető folyamatokra, és felvilágosít a talajvédelem útjairól. Összességében az atlasz új és kimerítő interpretációt nyújt egy gyakran mellőzött, meg nem újuló erőforrásról, ami az élet alapjául szolgál ezen a bolygón.
Az egészséges és termékeny talaj az élelmiszerellátás, kulcsfontosságú organikus cikkek, a társadalmi összetartás és a működő gazdaság sarokkövei a legtöbb afrikai országban. Sajnos az afrikai talajok témája csak akkor tűnik fel a köztudatban, ha valami probléma van vele – olyan katasztrófák kapcsán, mint az éhínség a Száhel – övezetben, Nigerben és Afrika Szarván.
Az EU Új Évezred Fejlesztési Célok (Millenium Development Goals MDG) 8 céljából soknak alapja a talajgazdálkodás. Amellett, hogy ételt, takarmányt és tüzelőt közvetít (az Afrikában fogyasztott kalóriák 98%-a származik helyi forrásokból), a talaj szabályozza a nitrogén, a foszfor, szén és más tápanyagok körforgását is. A talaj csökkenti az áradások valószínűségét, és védi a talajvízkészletet. Bár Afrika rendelkezik a világ legjobb termőföldjeivel is, a kontinens nagy részén rendkívül instabil a talaj, alig tartalmaz tápanyagokat és szerves összetevőket. A fokozódó szárazság és sivatagosodás körülbelül a földrész felét érinti, a fennmaradó fél pedig többnyire elöregedett, kimerült, savas talajokból áll, magas alumínium- és vasoxid tartalommal (innen a jellegzetes afrikai vörös föld színe, amit a nyitóképen is megcsodálhatunk az etiópiai Danakil régióból).
Afrika 1 milliárdos, és egyre növekvő lakosságának akár egymással versengő igényei (pl. exportra termelő földművelés, bioüzemanyag előállítása, vadvédelmi területek kialakítása, szénfejtés és bányászat, legeltetés, városok expanziója stb.) súlyos és növekvő terheket raknak a megmaradt földekre. Afrika egyes vidékein a tápanyagkörforgás megszakad a termények betakarításakor, a tápanyagvesztés gyors ütemben nő, amit a talajjavítás nem tud követni. A falusi gazdák nem tudják fedezni a műtrágyák és a mezőgazdasági gépek költségeit, így nem tudnak elég tápanyagot visszajuttatni a talajba. A hagyományos regeneráló technikák, mint a hosszú parlagon hagyás, a földbirtokviszonyok változása és a földéhség miatt ma már nem végezhetők el.
A talaj, és a rajta nyugvó szolgáltatások elemi fontosságát a globális társadalom alig érzékeli. Ennek egyik oka, hogy az egyre növekvő városi társadalom elveszti kapcsolatát az élelemtermelés folyamatával. Sokan a szupermarketek polcain remélik megtalálni a szükséges javakat, nem rendelkeznek világos koncepciókkal arról, hogy az élelmiszer hogyan kerül oda. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy a talaj, mint téma nem jelenik meg a közbeszédben vagy a politikai diskurzusban. Különösen igaz ez Afrikára, ahol a fenntartható talajhasználat teljes hiánya a sivatagosodás, éhínség, társadalmi nyugtalanság, gazdasági összeomlás és emberi szenvedés kivételesen nagy arányú drámai eseményeibe torkollik.
Az Európai Bizottság Kutatóintézete, az Afrikai Unióval és az EU Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetével (FAO) együttműködve ebben a kontextusban helyezte el az atlasz létrehozásának projektjét. A cél egy olyan publikáció létrehozása volt, ami a nagyközönségnek, a döntéshozóknak, politikusoknak, tanároknak és más tudományok kutatóinak szól, ami a talaj jelentőségének felismerését segíti az emberi létezés számára Afrikában.
A kiadvány egyszerű és világos stílusban magyarázza el a talaj regionális változatosságának okait, és a fenntartható használat pozitív hatásait. A könyv szívében a térképek állnak, melyek most először az egész kontinens talajait jellemzik úgy, hogy a laikus is megértse. Afrika Talajatlasza támogatja a FAO globális talaj társaságát és a Rio +20 találkozó végső deklarációját, ami a globális talajromlás visszaszorítását tűzi ki célul.
A régésznek hasznos pontok
A publikáció maga tehát a fenntartható fejlődés, az élelmezés- és klímapolitika kontextusába ültethető bele, ami elég távolinak tűnhet a régészet hagyományos érdeklődési köreitől. Valójában több ponton jól hasznosítható e kutatás, és egy kicsit jobban odafigyelve elméleti alapjai is könnyen harmonizálhatók az archaeológia modern megközelítéseivel.
A praktikus pontok közül kettő azonnal feltűnik, ha kinyitjuk az atlaszt. Az egyik, hogy az 1:3000000 arányú térképek viszonylag jó felbontással mutatják a terepen ránk váró talajviszonyokat – már amennyire gyakori a magyar régészeti munka Afrikában. Itt rögtön érdemes egy kis kitérőt tenni: ugyanilyen atlasz elérhető az európai talajokról is. Hasonló célokból már 2005-ben megjelent Európa talajatlasza, bár ott a fő téma természetesen nem a sivatagosodás volt.
A másik hasznos pont a kiadvány didaktikus jellege. Mind az afrikai, mind az európai atlaszok vaskos tananyagként is használhatók a talajtan alapjairól, a kulcsfogalmakról, a legfontosabb folyamatokról. Mivel elsősorban nem talajtanosoknak készült, a szöveg és a rengeteg ábra könnyen befogadható ismeretcsomaggá áll össze. Különösen hasznos a sok színes fotó, amik az elvben már elsajátított fogalmakat (pl. glejesedés) a gyakorlatban is felismerhető jelenségekké konvertálnak. Az atlasz körülbelül annyi információt oszt meg velünk, amennyit a régészeti terepmunka során “illik tudni” a talajról, amivel dolgozunk.
A praktikumok között érdemes megemlíteni a publikáció könnyű hozzáférhetőségét. A könyv egyben vagy oldalanként, *.pdf vagy *.jpg formában ingyenesen letölthető, de segédanyagokkal együtt online is böngészhető. Az afrikai és az európai atlaszokra is igaz, hogy a “szép” térképek alapjául szolgáló adatbázisok is nyitottak, a kiadványok honlapjairól egy kis navigációval elérhetők (például itt), így az adatokat magunk is tudjuk használni más típusú kutatáshoz.
A projektet a globális megközelítés teszi elméleti szinten is befogadhatóvá a régészet számára. A talajdegradáció, az egyéb talajjal kapcsolatos folyamatok, de egyáltalán a felszínalaktani áthallások is történeti mélységet kívánnak meg ahhoz, hogy a mában értelmezhetők legyenek. Ember és környezetének folyamatos kölcsönhatása a hosszú időszakok Braudel-i skáláján zajlik. Afrika földjének jelenlegi állapotához a múlt eseményei vezetnek, a jelenlegi állapot pedig a jövőnek szóló gazdaságpolitikai döntések alapjául szolgál.
A nagy körforgás ez esetben több puszta retorikánál, amire példa az 1994 és 2009 között működött, Kölnben székelő ACACIA Projekt: Arid Climate, Adaptation and Cultural Innovation in Africa – Száraz éghajlat, adaptáció és kulturális innováció Afrikában. A régészek által életre hívott vállalkozás korai és középső holocén korú lelőhelyek ezreit tárta fel Északkelet- és Délnyugat-Afrika sivatagaiban, a projekt céljai azonban jóval túlmutattak az őstörténeti munkán. Az 52 alprojektből álló vállalkozás földrajzos, botanikus, antropológus és egyiptológus szakemberek segítségével a száraz klímához való alkalmazkodás történeti folyamatait tárta fel. A kutatás kiindulópontja ugyanaz volt, mint az Afrikai Talajatlaszé – a kontinens mai száraz állapota veszélyes, az állapoton javítani kell, a fejlesztéshez pedig arra van szükség, hogy lássuk a problémák okait, és azokat a megoldásokat, amiket a múltban ötöltek ki hasonló helyzetekben. Az ACACIA tökéletes példa volt arra, hogy a régészeti irányú kutatásokat hogyan lehet komplex módon beágyazni a mai társadalomra vonatkozó kérdésekbe, döntésekbe, sőt, finanszírozási sémákba.