Szurdokpüspöki mamutok a Kutatók Éjszakáján!

Két kézen meg lehet számolni azokat a lelőhelyeket Magyarországon, ahol a gyapjas mamut csontjai nagy számban kerültek elő. Ezért is olyan különleges hely Szurdokpüspöki, ahol idén augusztusban több állat maradványait is megtalálták a régészek. A szakemberek a Kutatók Éjszakáján mutatják be a jégkori mamutokat a Magyar Természettudományi Múzeum kupolacsarnokában. Szilágyi Márton régészt és Virág Attila paleontológust arra kértem, hogy rajzoljuk meg a maradványok útvonalát lelőhelyüktől a múzeum bemutatóterméig.

A gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) gyakori látogató lehetett a Kárpát-medencében, ahol az utolsó jégkorszak idején kedvelt élőhelye, a meglepő módon mamutsztyeppnek nevezett füves puszta várta. A nagy síkságokról Morvaország felől érkezett, az Alföld ideális életkörülményeket nyújtott számára. Az állatok a nagy folyórendszerek mentén közlekedtek, így tévedhettek az ős Zagyva völgyébe, ahol az elmúlt évtizedekben több mamutcsont is előkerült. A régészek most Szurdokpüspöki határában tártak fel egy nem mindennapi depót.


A lelőhely

A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt idén kezdte el a 21-es sz. főút szélesítését Jobbágyi és Szurdokpüspöki között. Az építést megelőzően törvény írja elő az örökségvédelmi feladatokat, így az ELTE BTK Régészettudományi Intézete júliusban két helyszínen is elindította a terület feltárását. Jobbágyi mellett bronzkori, Szurdokpüspökinél pedig rézkori település nyomai kerültek elő. A kb. 22 ezer négyzetméteres püspöki felületet szinte teljes egészében a késő rézkori badeni kultúra emlékei foglalják el.

„Óriási, kettős árokrendszert mértünk itt fel Füzesi András kollégámmal,” – meséli Márton – „amit nem nagyon ismertünk eddig ebből az időszakból. A 250-300 méter átmérőjű objektumot persze nem tudtuk teljes egészében feltárni, de szerencsénkre a szélrózsa minden irányából lehetőség nyílt egy-egy kis szakasz vizsgálatára. A terület peremén cölöpszerkezetes építmények nyomai maradtak meg, melyek rendeltetése egyelőre nem tisztázott. Érdekes, hogy az árkok által közrefogott területről nincs sok leletünk, de az árkon kívül egy kis felület meglehetősen sűrű volt: emberek sírjait, marhatemetkezéseket, áldozati gödröket, kőalapozásos kemencét is feltártunk itt. Az ásatás kezdetén készített légifotókat a Google [2014. június 28-án]. Ha egy héttel később jönnek, mindezt a Google Térképen is láthatnánk.”


A szurdokpüspöki mamutok előkerülése

A feltárási munkák a humuszolással kezdődnek, a munkagépek eltávolítják a felső talajréteget, így válnak láthatóvá a régészeti jelenségek. „A markoló húzta a talajt, és hamarosan nagy, kiálló csontokra lettünk figyelmesek az új felszínen. Arra gondoltam, hogy tessék, itt egy szép rézkori marhatemetkezés, amibe belekapott a gép kanala” – bosszankodott Márton. „Mivel meghatározott rend szerint haladtunk a feltárással a felületen, ezekhez a csontokhoz sokáig nem nyúltunk újból hozzá. Augusztus 19-én láttunk neki a finombontásnak, és hamar kiderült, hogy nagyobbak egy marha csontjainál. Akkor arra gondoltunk, hogy őstulok lehet, de még így is nyugtalanító volt a helyzet. Viccelődtünk persze, hogy mamutot találtunk, de tisztában voltunk azzal, hogy egy jégkorszaki állatnak nem sok keresnivalója van egy körülbelül tízezer évvel későbbi lelőhelyen.”

Mártonék aztán valóban gyanút fogtak, és felhívták a Régészeti Intézetben dolgozó archaeozoológus Csippán Pétert. Ő a bediktált adatokra azonnal rávágta, hogy mamutról lehet szó. Nem árt újra hangsúlyozni tehát: a mamutok jóval régebbiek, más korszakból származnak, mint a feltárt település. Az évtízezredes leleteket Zandler Krisztián, a beruházás régészeti koordinátora, jégkorral foglalkozó kutató vizsgálta meg. Ő értesítette a Magyar Természettudományi Múzeum paleontológus munkatársait, Gasparik Mihályt és Virág Attilát, akik a szakszerű feltárást végezték el.


A mamutmaradványok

„A maradványok megtisztításán és kiemelésén három napon keresztül dolgoztunk” – mondta el Attila. „Nem egész csontvázakról van szó: a kerek szájú verembe legalább három fiatal mamut darabjait halmozták fel az ősemberek. A jelek legalábbis arra utalnak, hogy emberek munkájáról van szó. Húsos, “értékes” részek csontjait találtuk meg, mint bordák, lapockák és még egybe kapaszkodó csigolyasorok. Az elrendezés is szándékosnak tűnik, a lapockák függőlegesen álltak, mintha a gödör oldalának támasztották volna őket. Ez a pozíció szokatlan lenne természetes eredetű felhalmozódás esetén.

Jelenleg azt feltételezem, hogy a darabokat emberek helyezték itt el, a gödör talán húsraktár lehetett. Őskori tárgyakat – csonthegyeket vagy kőeszközöket mindenesetre még nem találtunk. A vizsgálatok befejeztével biztosan okosabbak leszünk.”





A leletek kiemelése megtörtént, de a kutatás nagy része még hátra van. „Eredetileg arra készültünk, hogy a maradványokat a befogadó üledékkel együtt szállítjuk el, és a múzeumban fejezzük be a preparációt. Nagy préselt falemezeket szerettünk volna csúsztatni a félig kibontott maradványok alá, így a csontok, és a körbefogó üledékben rejtőző egyéb maradványok is érintetlenek maradnak. A laborban aztán könnyebb és tisztább a konzerválás, mint a terepen. Most biztonságosabb volt helyben kezdeni a törékeny leletek tisztítását. Az aprólékos munka közben állagerősítő vegyszerekkel kezeltük a csontokat, hogy a kiemelésnél véletlenül se hulljanak szét. A tekintélyes méretű hátcsigolyákra gipszvászon védőréteget is feltapasztottunk, hogy biztosan minden egyben maradjon.”

A félig kibontott gödör kincseit a Természettudományi Múzeum fogadta be. Ide kerültek azok az üledékminták is, amiket a csontok mellől, a gödörből és a gödrön kívüli löszös üledékből vettek a kutatók. Ezekben Bradák Balázs, az MTA Földrajztudományi Intézetének szakembere keres majd további árulkodó nyomokat a mamutokról, természeti környezetükről, és a gödörbe kerülés körülményiről. Az apróbb gerinces állatok és a löszcsigák például az egykori klímáról árulkodnak majd (hideg- és melegkedvelő fajok aránya).

„Az egyik legfontosabb feladat lesz a radiokarbonos kormeghatározáshoz alkalmas kollagén gyűjtése a mamutcsontokból. Két évvel ezelőtt Feldebrőn találtunk hasonló maradványokat, ott sajnos túl kevés anyagot sikerült kinyerni a csontokból egy minden kétséget kizáró koradathoz. Ezúttal talán nagyobb szerencsénk lesz” – találgat Attila.


A lelőhely és a maradványok sorsa

A szurdokpüspöki mamutok most közönségükre várnak. „Szeptember 26-án, a Kutatók Éjszakáján a Természettudományi Múzeum kupolacsarnokában, a kíváncsi látogatók előtt folytatjuk a munkát. Ekkor távolítjuk el majd a csigolyákat óvó gipszborítást, és a felesleges földet lefejtve új titkokra derül fény. Reméljük, hogy a látványos preparáció közben a közönség minden kérdésre válaszolni tudunk majd. A vizsgálatok végeztével a csontok raktárba kerülnek, de Zandler Krisztián máris azon fáradozik, hogy a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum kiállítóterében is megcsodálhassák őket a látogatók.”

Kutatók Éjszakája 2014. szeptember 26.

Maradványok a paleo frigóból – Gasparik Mihály, Virág Attila

Magyar Természettudományi Múzeum 17-22 óra között

A nemrégiben Szurdokpüspöki mellett előkerült gyapjas mamut leletek preparálása. Közben kötetlen beszélgetés a lelőhelyről, a leletek megtalálásáról, az ásatás körülményeiről és a mamutok világáról.  

Időutazás a 21-es úton 1. Egy titokzatos bronzkori közösség temetője – Váczi Gábor, Fülöp Kristóf

ELTE Régészettudományi Intézet 18:00-18:30, 20:00-20:30

Kik lehettek a Mátra lábánál feltárt bronzkori temető alapítói? Honnan hozták magukkal a környéken szokatlan temetkezési szokásaikat? Miért építettek sírkamrákat és halmokat kőből? Hogyan gondoskodtak halottaikról a hozzátartozók? Kik lehettek a temetőt fosztogató sírrablók? Ezekre az izgalmas kérdésekre kaphat választ az, aki velünk tart egy rövid sétára, egy 3400 éves bronzkori temető sírjai között.  

Időutazás a 21-es úton 2. Véres áldozatok egy rézkori erődítésben – Szilágyi Márton, Füzesi András

ELTE Régészettudományi Intézet 17:30-18:00, 20:30-21:00

Furcsa jelenségekre bukkantunk egy 5200-5300 éves késő rézkori faluban. Az itt lakók építettek egy 250-300 méter átmérőjű kettős árokrendszert, azonban a falu legsűrűbben lakott része az árkok által körülvett területen kívül esik. A mindennapi élethez tartozó tároló- és szemetesgödrökön, kemencéken, munkahelyiségeken kívül véres áldozati tevékenység nyomait is feltártuk. Egész szarvasmarhákat dobáltak be gödrökbe, emberek feküdtek kicsavart helyzetben gödrök alján. Milyen szokásaik lehettek az itt élt embereknek? Miért építettek ekkora erődítést, ha nem benne laktak? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszok az az előadásban.  

Időutazás a 21-es úton 3. Egy mamutcsorda végzete – Gasparik Mihály, Virág Attila, Mester Zsolt

ELTE Régészettudományi Intézet 19:00-20:00, 21:00-22:00

Miért került elrejtésre valamikor 20 000 évvel ezelőtt a Mátra nyugati lábainál egy 3 mamut húsos csontjait tartalmazó leletegyüttes? Kik áshatták a csontokat tartalmazó gödröt, miért pont itt? Az előadás során sok érdekesség kiderül a mai Magyarország területén egykor élt óriási ormányosokról, a mamutokról; a környezetről, amelyben éltek és a rájuk vadászó korai emberi közösségekről. 

A badeni kultúra különleges települését sem nyeli még el a múzeumi raktár. Magát a lelőhelyet hamarosan az új 21-es csomópontja fedi majd, de az onnan származó leletek tananyaggá válnak az egyetemen. Mártonék az ELTE őskoros régészhallgatóit vonják be a leletfeldolgozás monstre munkájába egy előadás és egy szeminárium keretei között. „Szurdokpüspöki szinte mindenre szolgál példával a késő rézkor világából: kerámiaművesség, táplálkozás, gazdaság, településszerkezet, hitvilág… Jó alkalom egy igazán összetett tudományos kurzusra.”

A Kutatók éjszakáján érdemes az ELTE Régészettudományi Intézetének Múzeum körúti épületét is célba venni. „Az eseményen több előadással is várjuk a látogatókat, ahol a rézkori Kárpát-medencéről, a jégkorvégi ősemberek világáról, és természetesen a mamutokról is bőven ejtünk szót.”

Ez is érdekelhet...

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>