Nálatok laktak-e állatok? Mamut térkép Magyarországról

A mamutok kifejezetten szerethették a Kárpát-medencét a jégkorszak idején. A térképre a múzeumi gyűjteményekben és az ősállatokkal foglalkozó irodalmoban felbukkanó gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) maradványokat pöttyöztük fel. Nem hagytuk ki a fontosabb régészeti lelőhelyek mamutcsontjait sem, bár a lista nem teljes.


Mamutmaradványok Magyarországon. Kék jelölők múzeum ikonnal = őslénytani gyűjteményekben található csontok lelőhelyei; szürke jelölők könyv ikonnal = őslénytani gyűjtések irodalomból ismert lelőhelyei; sötét narancs jelölők: alsó és középső paleolitikum régészeti lelőhelyei mamutmaradványokkal; világos narancs jelölők = felső paleolitikum régészeti lelőhelyei mamutmaradványokkal. A lista nem teljes, a jelölők pontossága változó. A rövidítések feloldását lásd itt. Az adatsort összeállította és a térképet készítette Király Attila, 2014.



A mamut térkép készítéséről és használatáról

A lelőhelyek listáját több irodalmi forrás alapján állítottuk össze, az adatsorokat az itt mellékelt Google munkalapon ellenőrizhetitek. Az „őslénytani” előfordulások (kék és szürke jelölők) nagy részét Jánossy Dénes és Vörös István 1979-ben megjelent cikke nevezi meg (10), az ennél újabb leletek említései több más forrásból származnak. A „régészeti” lelőhelyeken talált csontok (narancsszínű jelölők) egyik alapközlése Vörös István listája a Bodrogkeresztúr-Henye gravetti táborról szóló monográfiában (71). Ezt a listát más szakirodalmakkal kiegészítve gyűjtöttük fel.

A mamut térkép mindegyik pontjánál rövid leírást találtok. Az őslénytani jelölők esetében a faj neve azt az elnevezést takarja, ahogyan adott csontanyag említésre került a raktári jegyzetben vagy a publikációban. Ez a „Mamut”-tól az „Elephas sp.”-ig terjed. Szinte minden esetben a gyapjas mamutot kell értenünk az elnevezés alatt. A Jánossy-Vörös sorszám az 1979-es cikkben kapott sorszám, így könnyebb visszakeresni.

A régészeti lelőhelyeknél jelöltük a leletek régészeti korszakát (alsó, középső és felső paleolitikum), a jellemző és/vagy érvényes abszolút koradatot, a régészeti kultúrát, a mamutmaradványok mennyiségét (jelenlét regisztrált = nincs részletes adat a csontok számáról), és lehetőség szerint az előkerülés régészeti kontextusát. A kultúrák neveinél, a korszakolásnál T. Dobosi Viola 2005-ös és 2009-es cikkeiből indultunk ki (43, 47). A régészeti kontextus meghatározásánál az eredeti adatközlések alapján próbáltunk dolgozni.

Mindkét kategóriában említjük a helyzetjelölés pontosságát. A szakirodalmi támogatástól függően ezek:

  • településkörzet – adott település (és a hozzá tartozó mindenféle dűlők, utak) közigazgatási határain belül valahol
  • település – adott településen belül valahol
  • településrész – adott település külön megnevezhető része
  • majdnem pontos – a lelőhely kb. 100 méteres körzete
  • pontos – a szelvények, a megtalálás helye, 1-10 méter pontossággal

Ha egy említést „településkörzet” pontossággal sem tudunk elhelyezni, lehagytuk a térképről. Viszonylag sok ilyen van, ezek általában vasút, utak és folyók mentén előkerült leletek, helymeghatározásuk elnagyolt (pl.: a Tisza medréből, X és Y település közötti úton).

A listát és a térképet szeretnénk bővíteni és pontosítani. A kommentekben és levélben is várjuk hozzászólásaitokat.


Mi látszik a térképen?

Először is az, hogy néhány pont egyszerre szerepel őslénytani említésként, őslénytani leletként és régészeti leletként is. Ezt a sokrétűséget nem szerettük volna egybe vonni, mert így jól elkülöníthetők az információk forrásai.

Másodszor az, hogy az előkerülés földrajzi, felszínalaktani, geológiai és kutatástörténeti körülményei erősen befolyásolják a ma ismert mamutmaradványok földrajzi elterjedését. Ez persze nem meglepő adat, de érdemes egy-két szóban leírni, miért van így.

Mamutokra leginkább a széles folyóvölgyekben és az alföldi területeken számíthatnánk, mivel itt húzódott kedvelt élőhelyük, a mamutsztyepp. Ezek azonban instabil területek: a folyók által sokezer éven át szétterített és felhalmozott üledék, más természeti tényezők, és a nagy vízszabályozások alaposan elrejtik előlünk a mamutokat. Általában ott fordulnak elő csontjaik, ahol sóder- vagy homokbánya van, suvad a domboldal, vagyis ahol nagy mélységben lévő rétegek tárulnak fel. Nem sok ilyen terület létezik ma, és nem garantált az sem, hogy pont ott vannak csontok, pont észre is veszik őket, és értesítik az őslényekkel foglalkozó szakembereket.

Nagyjából ez lehet a helyzet a „régészeti” maradványokkal is. Érdemes megfigyelni, hogy legtöbb paleolitikum korabeli lelőhelyünket hegyvidékek rejtik. A barlangok, sziklaereszek zárt, stabil kontextusa nagyobb eséllyel őrzi meg az ősemberek nyomait. Ezeken a lelőhelyeken kis eséllyel fodrulnak elő mamutcsordák: aki kirándult már a Szeleta-barlang környékén, vagy a Gerecse mélyén, tudja miről van szó. Te is alig tudod felszuszakolni magad, nem hogy egy majd’ három tonnás állat.

Annak is kicsi a valószínűsége, hogy az ősember felvitt magával egy ötven kilós húsdarabot. Ezeken a hegyvidéki lelőhelyeken egy-két csontszilánk fordul elő. Még inkább esélyes, hogy nem étkezés maradványairól, hanem eszközökről van szó: főként hegyek, árak, pálcák, rejtélyes rendeltetésű tárgyak ismertek a barlangokból. Szeged mellett a Tiszából agyarból faragott edényeket is kihalásztak, csak hogy érzékeljük, miről maradunk le.


Néhány lelőhelyről röviden

A nyílt színi (nem barlangi) táborok közül egy maroknyi olyat ismerünk, ahol viszonylag sok mamutcsont került elő: Tata-Porhanyóbánya, Bodrogkeresztúr-Henye, Feldebrő, Jászfelsőszentgyörgy – Székes-dűlő, és a 2014-es fogás, Szurdokpüspöki.

Tata környéke ideális élőhely volt a neandervölgyi ősember számára. A kb. 90-100 ezer éves táborokban fiatal mamutok elejtésére szakosodott vadászok tanyázhattak. A 130 fellelt csont alapján hét egyedet ismerünk a lelőhelyről. Külön említésre méltó egy megmunkált mamutfog lemez. A gondosan formált, peremén egyenletesen csiszolt, felületén polírozott tárgyon nyomokban okkerfesték foltjai őrződtek meg.

Bodrogkeresztúr-Henye egyike a kevés hazai mamut-vadász telepeknek a Gravetti kultúra időszakából, radiokarbon kora 28 700 ± 3000 BP és 26 318 ± 365 BP. A hegyek és síkság találkozásánál felütött tábor stratégiai előnyeit T. Dobosi Viola és Holl Balázs sorolják fel tavalyi cikkükben (49):

  • délnyugatra a Takta-köz, a mocsaras biotóp gazdag és változatos vízi és szárazföldi faunával,
  • azon túl az alföldi száraz, füves sztyepp, innen került a telepre a mamut és a vadló;
  • a folyók (Tisza, Bodrog) máig híresen gazdag hal-faunája nem maradhatott kiaknázatlanul, bár a többnyire bolygatott kultúrrétegben nem találták nyomát;
  • a folyók menti galériaerdőkből begyűjthették a szükséges faanyagot;
  • északról, a középhegység zónája a változatos kőnyersanyagok gazdag forrása.

Jászfelsőszentgyörgy határában Kertész Róbert talált egy érdekes csontdepót 2007-ben. A Székes-dűlő löszébe ásott gödörből egy (?) felnőtt nőstény medencéje és keresztcsontja, koponyájának töredékei, és agyarai kerültek elő. A maradványok egymásra helyezve sorakoztak, legfelül a két agyar pihent keresztbe fektetve. Bár csak egyetlen kőszilánkot találtak a verem közelében, az ember keze nyoma jól felismerhető a csontok elrendezésében. A legközelebbi vadásztábor, a kb. 18 ezer éves Szúnyogos, fél kilométer távolságra van a Székes-dűlőtől.

2012-ben Gasparik Mihály paleontológus tárt fel egy hasonlóan érdekes szituációt Feldebrő környékén. Két fiatal mamut húsos testrészei kerültek elő – végtagok, csigolyák és bordák. A vázrészek válogatása, a csontok körüli cölöplyukak, és a kb. 30 kőeszköz szintén a Gravetti vadászok nyoma lehet.

Ugyanilyen szelekciót tapasztalhatunk az idén feltárt Szurdokpüspöki mamutoknál. A válogatott vázrészeket még hús és inak tarthatták össze, amikor a gödörbe helyezték őket. Bár kőeszközök itt egyáltalán nem voltak, az előző két példa alapján ezt a leletegyüttest is emberei eredetűnek tartjuk, így a régészeti emlékek közé soroljuk.


1 Jánossy, D. and Vörös, I. (1979). Grossäuger — Streufunde aus dem Pleistozän Ungarns. Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 9: 21–60.

Cikk letöltése

2 T. Dobosi, V. (2005a). Cadastre of Palaeolithic finds in Hungary. State of art 2005. Communications Archaeologicae Hungariae 2005: 49–81.
3 Vörös, I. (2000). Macro-mammal remains on Hungarian Upper Pleistocene sites. In V. T. Dobosi (ed.), Bodrogkeresztúr-Henye (NE-Hungary) Upper Palaeolithic Site, Akadémiai Kiadó, Budapest.

1 Csongrádiné Balogh, É. and T. Dobosi, V. (1995). Palaeolithic settlement traces near Püspökhatvan. Folia Archaeologica 44: 37–59.
2 Gábori Csánk, V. (1971). Az érdi középsőpaleolit telep. Budapest Régiségei 22: 9–43.

Cikk letöltése

3 Gábori Csánk, V. (1984). A Remete-felső barlang és a “dunántúli Szeletien.” Budapest Régiségei 26: 5–30.

Cikk letöltése

4 Gábori, M. (1959). A ságvári paleolitikus telep újabb ásatásának eredményei. Archaeológiai Értesítő 86: 3–18.
5 Gábori, M. (1964). Beiträge zum Paläolithikum des Donauknie-Gebirges. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 16: 171–200.
6 Gábori, M. and Gábori Csánk, V. (1957). Études archéologiques et stratigraphiques dans les stations de loess paléolithiques de Hongrie. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 8: 3–115.
7 Gasparik, M. (2012). Traces of mammoth hunters (?) from the vicinity of Feldebrő (North Hungary). In K. Czirek L. . Czyzewski and M. T. Krajcarz (eds.), European Middle Palaeolithic during MIS8 – MIS3. Guidebook & Book of Abstracts, Nicolaus Copernicus University, Toruo, pp.88–89.

Cikk letöltése

8 Hellebrandt, M., Kordos, L. and Tóth, L. (1976). A Diósgyőr-Tapolca barlang ásatásának eredményei. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15: 7–35.

Cikk letöltése

9 Hertelendi, E. (1991). Radiocarbon dating of a wood sample from an excavation near Esztergom – Gyurgyalag. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 43: 271–273.
10 Jánossy, D. and Vörös, I. (1979). Grossäuger — Streufunde aus dem Pleistozän Ungarns. Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 9: 21–60.

Cikk letöltése

11 Katona, L., Kovács, J., Kordos, L., Szappanos, B. and Linkai, I. (2012). The Csajág mammoths (Mammuthus primigenius): Late Pleniglacial finds from Hungary and their chronological significance. Quaternary International 255: 130–138.

Cikk letöltése (academia.edu)

12 Kertész, R. (2014). Az első megtelepedők. Mozaikok Jászberény Történetéből. Olvasókönyv Fiataloknak, Jászkerület Kulturális és Művészeti Közhasznú Nonprofit Kft, Jászberény, pp.6–38.
13 Konrád, G., Kovács, J., Halász, A., Sebe, K. and Pálffy, H. (2010). Late Quaternary woolly mammoth (Mammuthus primigenius Blum) remains from southern Transdanubia, Hungary. Comptes Rendus Palevol 9: 47–54.

Cikk letöltése (researchgate, automatikus)

14 Kordos, L. and Szolyák, P. (2008). A hámori Herman Ottó barlang pleisztocén gerinces faunamaradványai és a “középső-felső pleisztocén” faunája a Kárpát-medencében. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46: 199–220.

Cikk letöltése (academia.edu)

15 Kovács, J. (2012). Radiocarbon chronology of Late Pleistocene large mammal faunas from the Pannonian basin (Hungary). Bulletin of Geosciences 87: 13–19.

Cikk letöltése

16 Kovács, J., Moravcová, M., Újvári, G. and Pintér, A. G. (2012). Reconstructing the paleoenvironment of East Central Europe in the Late Pleistocene using the oxygen and carbon isotopic signal of tooth in large mammal remains. Quaternary International 276–277: 145–154.
17 Kretzoi, M. (1990). Settlement fauna and food economy of Homo erectus. In V. T. Dobosi and M. Kretzoi (eds.), Vértesszőlős, Man, Site and Culture, Akadémiai Kiadó, Budapest, pp.523–529.
18 Lengyel, G. (2009). Radiocarbon Dates of the “Gravettian Entity” in Hungary. Praehistoria 9-10: 241–265.

Cikk letöltése

19 Lengyel, G. (2010). An aspect to the reevaluation of ságvár (Lyukas-domb) Upper Palaeolithic site. Folia Archaeologica 65: 25–38.

Cikk letöltése

20 Markó, A. (2007). The Upper Palaeolithic site at Szob. Folia Archaeologica 53: 7–22.

Cikk letöltése (academia.edu)

21 Markó, A. (2011a). A kései középső paleolitiukm csontipara a Kárpát-medencében. Archaeológiai Értesítő 136: 95–113.

Cikk letöltése (academia.edu)

22 Markó, A. (2011b). Új szempontok a tarcali felső-paleolitikus lelőhely értékeléséhez. Tanulmányok T. Dobosi Viola Tiszteletére, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, pp.77–92.

Cikk letöltése

23 Mester, Z. (2001). Bükki paleolitikus barlangi lelőhelyek régészeti revíziója: három esetanulmány. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40: 21–38.

Cikk letöltése

24 Mester, Z. (2006). Mousterian industries in Hungary – 15 years later. In L. V. Kulakovska (ed.), The European Middle Palaeolithic, Institute of Archaeology, National Academy of Sciences of Ukraine, Kijev, pp.170–179.

Cikk letöltése (academia.edu)

25 Mester, Z. (2008). A Suba-lyuk vadászai: két kultúra, két világ. In C. Baráz (ed.), Suba-Lyuk Barlang. Neandervölgyi Ősember a Bükkben, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, pp.85–99.

Teljes könyv letöltése

26 Mester, Z. and Moncel, M.-H. (2006). Le site paléolithique moyen d’Érd (Hongrie): nouvelles données sur les chaînes opératoires et résultats morpho-fonctionnels de la production. Anthropologie (Brno) 44: 221–240.

Cikk letöltése

27 Mottl, M. (1938). Faunen, Flora und Kultur des ungarischen Solutreen. Quartär 1: 36–54.

Cikk letöltése

28 Mottl, M. (1942). Das Aurignacien in Ungarn. Quartär 5: 82–108.

Cikk letöltése

29 Musil, R. (2010). The environment of the Middle Palaeolithic sites in Central and Eastern Europe. Studia Archeologiczne (Acta Universitatis Wratislaviensis) 41: 1–59.

Cikk letöltése

30 Patou-Mathis, M. (2003). Nouvelle analyse de la faune de Tata (Hongrie). In É. Fülöp and J. Cseh (eds.), Die Aktuellen Fragen Des Mittelpaläolithikums in Mitteleuropa, Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Igazgatósága, Tata, pp.179–191.

Teljes könyv letöltése

31 Ringer, Á. (2002). A szeletai- és aurignaci-kultúra a Bükk hegység középső- és felső-paleolitikumának kronosztratigráfiájában. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41: 5–13.

Cikk letöltése

32 Ringer, Á. and Mester, Z. (2001). A Szeleta-barlang 1999-2000. évi régészeti revíziójának eredményei. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40: 5–20.

Cikk letöltése

33 Ringer, Á. and Moncel, M.-H. (2003). The Taubachian from Diósgyőr-Tapolca cave (Hungary). In É. Fülöp and J. Cseh (eds.), Die Aktuellen Fragen Des Mittelpaläolithikums in Mitteleuropa, Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Igazgatósága, Tata, pp.159–179.

Teljes könyv letöltése

34 Simán, K. (1988). Települési formák Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén a paleolitikum idején. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26: 55–66.

Cikk letöltése

35 Simán, K. (1990). Population fluctuation in the Carpathian Basin from 50 to 15 thousand years BP. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 42: 15–20.
36 Sümegi, P. (2011). Modeling the relationship of the Upper Paleolithic communities and the environment of the Carpathian Basin during the Upper Würmian. Tanulmányok T. Dobosi Viola Tiszteletére, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, pp.181–204.

Cikk letöltése

37 Sümegi, P., Molnár, M., Svingor, E., Szántó, Z., Hum, L. and Gulyás, S. (2007). Results of Radiocarbon Analysis of Upper Weichselian Loess Sequences from Hungary. Radiocarbon 49: 1023–1030.

Cikk letöltése

38 T. Dobosi, V. (1981). Pilismarót – Diós: új őskőkori telep. Communications Archaeologicae Hungariae 1981: 9–21.
39 T. Dobosi, V. (1983). Data to the evaluation of the Middle Palaeolithic industry of Tata. Folia Archaeologica 34: 7–31.
40 T. Dobosi, V. (1997). A paleolitikum kutatása Komárom-Esztergom megyében. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5: 7–21.
41 T. Dobosi, V. (2001). Ex Proboscideis – Proboscidean remains as raw material at four Palaeolithic sites, Hungary. In G. Caravetta P. Gioia and M. Mussi (eds.), La Terra Degli Elefanti – The World of Elephants. Atti Del 1° Congresso Internazionale (Roma 16-20 Ottobre 2001), C.N.R., Róma, pp.429–431.

Cikk letöltése

42 T. Dobosi, V. (2003). Tata-Porhanyóbánya középsőpaleolit telep. In J. Kisné Cseh (ed.), Régészeti Adatok Tata Történetéhez. A Tatán 1999-Ben Megtartott Tudományos Ülésszakon Elhangzott Előadások Anyaga, Mecénás Közalapítvány, Tata, pp.7–25.

Teljes könyv letöltése

43 T. Dobosi, V. (2005a). Cadastre of Palaeolithic finds in Hungary. State of art 2005. Communications Archaeologicae Hungariae 2005: 49–81.
44 T. Dobosi, V. (2005b). Gravetti lelőhelyek Pilismarót környékén. Folia Archaeologica 52: 21–47.
45 T. Dobosi, V. (2006a). Tata-Porhanyóbánya középső paleolit telep újabb feltárása. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 31–40.
46 T. Dobosi, V. (2006b). Tűzhelyek Vértesszőlősön. Archeometriai Műhely 2006: 1–7.

Cikk letöltése

47 T. Dobosi, V. (2009). A hazai felső paleolitikum vázlata. Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19: 13–29.

Teljes évkönyv letöltése

48 T. Dobosi, V. (2013). Tata-Porhanyó-bánya 2012-ben (Tata-Prohanyó-bánya in 2012). Litikum – a Kőkor Kerekasztal Folyóirata 1: 19–35.

Cikk letöltése

49 T. Dobosi, V. and Holl, B. (2013). A gravetti telepek topográfiája (Topography of Gravettian sites). Litikum 1: 66–82.

Cikk letöltése

50 T. Dobosi, V. and Kövecses-Varga, E. (1991). Upper Palaeolithic site at Esztergom – Gyurgyalag. An archaeological analysis. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 43: 233–255.
51 T. Dobosi, V. and Simán, K. (2003). Hont-Parassa III, Orgonás, Upper Palaeolithic settlement. Communications Archaeologicae Hungariae 2003: 15–29.
52 T. Dobosi, V. and Szántó, Z. (2003). A gravetti időszak hagyományos és radiokarbon koradatai. Archaeológiai Értesítő 128: 5–16.
53 T. Dobosi, V. and Vörös, I. (1994). Material and chronological revision of the Kiskevély Cave. Folia Archaeologica 43: 9–45.
54 T. Dobosi, V., Vörös, I., Krolopp, E., Szabó, J., Ringer, Á. and Schweitzer, F. (1983). Upper Palaeolithic settlement in Pilismarót – Pálrét. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 35: 269–311.
55 Varga, G., Kovács, J., Radványszky, B. and Kovács, I. (2010). A kozármislenyi feltárás faunaleletei. Földrajzi Közlemények 134: 267–280.
56 Vértes, L. (1954). Néhány új őskőkori lelőhelyünkről. Folia Archaeologica 6: 9–21.
57 Vértes, L. (1955). Paläolithische Kulturen des Würm I/II Interstadials in Ungarn. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 5: 261–278.
58 Vértes, L. (1957). Neuere Forschungen in der Jankovich-Höhle. Folia Archaeologica 9: 3–23.
59 Vértes, L. (1958a). Beiträge zur Abstammung des ungarischen Szeletien. Folia Archaeologica 10: 3–15.
60 Vértes, L. (1958b). Moustiéri, vagy szeletai-e a Kiskevélyi barlang alsó rétegének lelete? Archaeológiai Értesítő 85: 127–131.
61 Vértes, L. (1959). Das Moustérien in Ungarn. Eiszeitalter und Gegenwart 10: 21–40.

Cikk letöltése

62 Vértes, L. (1960). Die Altsteinzeit der südlichen Donaugebiete. Quartär 12: 53–105.

Cikk letöltése

63 Vértes, L. (1966). The Upper Palaeolithic site on Mt. Henye az Bodrogkeresztúr. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 18: 3–14.
64 Virág, A. (2013). Magyarországi pliocén-pleisztocén Elephantidae maradványok morfometriai és paleoökológiai vizsgálata, Eötvös Loránd Tudományegyetem Őslénytani Tanszék, Budapest.

Disszertáció letöltése

65 Vörös, I. (1975). A mátraderecskei mamutcsontváz. Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis 3: 151–157.

Teljes szám letöltése

66 Vörös, I. (1980). Magyarország fosszilis Elaphantidái 1. Észak-Magyarország Elephantidae leletei. Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis 6: 13–49.

Teljes szám letöltése

67 Vörös, I. (1981a). A Pilismarót – Diós felsőpaleolit telep állatcsontleletei. Communications Archaeologicae Hungariae 1981: 22–24.
68 Vörös, I. (1981b). The skulls of mammoth in Hungary. Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 10: 97–106.

Cikk letöltése

69 Vörös, I. (1984). Hunted mammals from the Aurignacian cave bears hunters’ site in the Istállóskő Cave. Folia Archaeologica 35: 7–31.
70 Vörös, I. (1991). Large mammal remains from the Upper Palaeolithic site at Esztergom – Gyurgyalag. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 43: 261–264.
71 Vörös, I. (2000). Macro-mammal remains on Hungarian Upper Pleistocene sites. In V. T. Dobosi (ed.), Bodrogkeresztúr-Henye (NE-Hungary) Upper Palaeolithic Site, Akadémiai Kiadó, Budapest.


Ez is érdekelhet...

3 hozzászólás

  1. Greman István says:

    Üdvözlöm! A Pest megyei Bugyi község körüli sóderbányákból is előkerülnek ősállat maradványok. Nagyméretű fogak, csontok, stb. Ha kívánják, írjanak, és telefonszám egyeztetés után mintát is megpróbálok prezentálni.

  2. Majcher Tamás says:

    2 db mamut agyar-lelet Ludányhalászi – Kavicsbánya. 1974-ben kavicsbányászat közben nagyobb darab került elő. A Kubinyi Ferenc Múzeum természettudományos kiállításán volt 1980-as évek első felében. Információm szerint megsemmisült. A 2. darab szintén a bányából, víz alól kimarkolva került elő. A bejelentést követően vízben tárolva szállították be a Kubinyi Ferenc Múzeumba (a széteséstől védve) a kb 50 cm hosszú darabot. A leletet a múzeum akkori igazgatója (Majcher Tamás) átadta a Pásztói Múzeumnak. Ez 2007-2008 körül lehetett. A pontos évet Hír János tudhatja – nekik a gyűjteményükben még lehet más mamut-“alkatrész” is! A bánya a térképen jól látszik. Szécsénytől és az Ipoly-könyöktől 4,5 km-re északra látszódó tó.

Leave a Reply to Greman István Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>