Csajok az Ókorból: Galilea Mona Lisája

P0027_mona-lisa_909x429

A fotóról Galilea Mona Lisája néz ránk: az ókori Szepphorisz romjai között fellelt gyönyörű mozaikok egyike. Ahogy az lenni szokott, a padlódíszre véletlenül bukkantak rá 1987-ben, mikor a Héber Egyetem és a Duke University munkatársai a következő ásatási szezon parkolójának vágtak helyet a rommező peremén (a publikációban megjelölt „önkéntesek” alatt minden bizonnyal régészhallgatókat kell értenünk).

Szepphorisz (Zippori, Autocratoris, Diocaesarea, Eirenopolis Neronias, Safuriyah stb.) persze jóval korábban is ismert volt a régészek előtt. Az első ásatásokat a Michigani Egyetem végezte itt 1931-ben, a folytatásra azonban egészen a nyolcvanas évekig kellett várni. A feltárás azóta szinte folyamatos, a sok munkaórára pedig szükség is van – hatalmas lelőhelyről beszélünk. A város két fontos út, az észak-déli Via Marisz, és a kelet-nyugati Akkó – Tiberiasz kereszteződésénél terült el. Legalább az (új)asszírok ideje óta lakott volt, az írásos források pedig templomokról, tizennyolc zsinagógáról, archívumról, színházról, vízvezetékről, piacokról, pénzverdéről és temetőkről regélnek nekünk.


Galilea Mona Lisája


Galilea Mona Lisája


Galilea Mona Lisája

Az újabb feltárások lépten-nyomon padlómozaikokat hoznak napvilágra. A több, mint negyven példány közül a legfontosabbak: az úgynevezett Nílus-ház mozaikjai, a zsinagóga párját ritkító szimbolikával felvértezett zodiákusa, az Orpheusz-mozaik, és a Mona Lisának hívott ábrázolást is tartalmazó Dionüszosz-jelenetcsoport.

A díszek a település különböző korszakaiból maradtak ránk. Dionüszosz az i.sz. 3. században bűvölte el a feltehetően kormányzói villa ebédlőtermébe lépő kapatos vendégeket. Az oszlopokkal körbevett étkező (triclinium) padlójára több százezer kövecskéből építették fel a 9×7 méteres mozaikot. Tizenöt paneljén Dionüszosz ténykedéséből kapunk ízelítőt, amiket olykor görög feliratok magyaráznak.


Galilea Mona Lisája


Galilea Mona Lisája


Galilea Mona Lisája

A központi panel lakomán ábrázolja az istent Héraklész társaságában. Míg Dionüszosz megfontoltan kortyolgatja a megfelelő arányban vizezett borát, a hérosz magából kikelve tombol. A kutatók egy része szerint ez a kor szellemében ábrázolt útmutató: hogy kell kulturáltan szórakozni, és hogyan ne viselkedjünk a kormányzó lakomáján. Mások szerint ennél magasztosabb jelentést is kereshetünk, hiszen a 3. század római előkelői számára Herkules példakép, igazi „sztár” – miért ábrázolnák ilyen megalázó szerepben? Nava Sevillia Sadeh például úgy gondolja, Herkulest itt szent révületben találjuk, ahogy a dionüszoszi misztériumokba beavatást nyerve végül istenné változik.

A Mona Lisák ketten vannak: a jeleneteket közrefogó díszített keret két szemközti pólusán helyezkednek el. A keretbe töltött medveköröm cserjék (Acanthus) teremtik meg a dionüszoszi kultuszhoz illő erdős-buja atmoszférát. A mesterek a vadászat jelenetekről sem feledkeztek meg, amik levelekből formált medalionokban foglalnak helyet. Az egész ornamentika megkoronázása a legszebb klasszikus hagyományokat idéző két női portré.

A téma megszokott, de a szepphoriszi kompozíció részletgazdagsága egyedülálló a római világban. Az eleddig bemutatott fő mozaikot egy U alakú jelenet fogja közre az egyik oldalon, amin a kultusz gyakorlásához szükséges termények – és résztvevők – érkeznek. Így nem csak az istenség mítosza, de a mítoszból sarjadó kultusz is megjelenik az ebédlő padlóján, amit a mesteri kivitelezés tesz utánozhatatlanná.

Ez is érdekelhet...

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>