Vizet is ittak a balti tengerészek
Ilyen is létezik, egy hajóroncsról bontatlan üveg ásványvíz került elő a Gdańsk-i öbölben. A körülbelül 200 éves, lezárt agyagpalackot Limburg-Weilburg tartományban gyártották, és a National Maritime Museum in Gdańsk régészei egyelőre találgatnak, mi lehet (talán a közmondásos rum) az üvegben.
„A palack 1806-1830 között készült, az F-53-31 jelű elsüllyedt hajóroncsban találtuk meg” – mondja Tomasz Bednarz, a múzeum régésze. „Az ásványvízen kívül kerámiacserepeket, egy kis tálat és más étkészlet elemeket hoztunk felszínre. Számos kődarab is előkerült, ami a hajó ballasztja lehetett. Kitűnő megtartása és történeti háttere okán egyelőre az agyagpalack a legfontosabb lelet a hajóról.”
A lelet újabb tanútétel arra, hogy a Selters az egyik legrégibb ásványvízmárka Európában. A Selters an der Lahn forrást a németországi Taunus-hegységben fedezték fel 1000 körül, azóta fejedelmek kedvenc szomjoltója. A legenda szerint az Élet Vízéről van szó, egy korty is egészséget és erőt ajándékoz a fogyasztónak. Az eredeti (pénz)forrás a 19. században elapadt, úgyhogy a helyiek vehemens fúrásokkal próbáltak újra felszínre hozni az élet vizét a környéken. 1896-ban, a Laneburg kastély egyik kútjából sikerült végül ásványvizet fakasztani. A kutat az utolsó német császár felesége előtt tisztelegve Selters-Sprudel-Augusta-Victoria-nak nevezték el. A terméket az egész világon terjesztették, és a Seltzer mára több országban is az ásványvíz szinonimájává vált.
Az angol nyelvű híradásokban biztosan találkozunk majd az ásványvízre használt szavak csokrával. Nekik több szavuk van arra, amit mi szódának és ásványvíznek hívunk, ugyanakkor a soda gyakorlatilag minden szénsavas üdítőital nevének megteszi. A legfontosabb kifejezések a buborékos vízre:
Carbonated water, sparkling water, bubbly water, fizzy water: gyűjtőfogalmak olyan vízre, ami szén-dioxiddal dúsított, természetes vagy mesterséges módon
Seltzer vagy seltzer water: a névadó már világos. Olyan mesterséges szódára használják, amiben csak víz és szén-dioxid van, más adalékanyag nincs, beleértve a természetes ásványi anyagok többségét is. Ha otthon a szifonos cuccal készítesz szódát csapvízből, hívhatod Seltzernek.
Club soda: olyan mesterséges szóda, amihez nem csak szén-dioxidot, hanem sókat is adnak (asztali sót vagy szódabikarbónát). Ezeket az alkáli elemeket azért keverik a vízhez, hogy elvegyék savasságát, és a természetes ásványvíz ízét utánozzák.
Mineral water: gyűjtőfogalom, a lényeg a természetes eredeten van, nem muszáj szénsavasnak lennie. Az amerikai Food and Drug Administration ásványvíznek minősíti azt a vizet, ami legalább 250 ppm oldott ásványtartalommal rendelkezik, és ami geológiai és fizikai szempontból védett, föld alatti forrásból származik. A 250 ppm alatti folyadékokat „spring water”-nek, forrásvíznek hívják.
Perrier: a francia szénsavas ásványvízmárka nyomán. Az eredeti a Vergèze-forrásból származik. A kitermelő cég külön gyűjti a vizet és a forrás karbongázát, amit megszűrnek. A két összetevőt ezután elegyítik.
San Pellegrino, gyakran S. Pellegrino: az olasz szénsavas ásványvízmárka után. A forrás vize egyébként nem tartalmaz szénsavat, azt utólag keverik a termékbe.
Soda water: eredetileg az első mesterségesen előállított, kereskedelmi forgalomban kapható szódavizet hívták így a 18. századtól. Ma az itt felsoroltak szinonimájaként is használatos.
Tonic water: úgy látszik, csak nekünk egyértelmű a különbség: a tonik kinint tartalmazó, szóda alapú üdítőital. A kinint eredetileg malária ellen keverték a vízbe, a mainál sokkal nagyobb mennyiségben.
A Selters ma luxuskategóriájú víznek számít. Az agyagpalackok helyett persze üvegpalackokban árulják, és az ezeréves múlt jól csengő szlogen. „Még nem nyitottuk ki a palackot, úgyhogy nem tudjuk, milyen folyadék lötyög benne. Mindenesetre örülünk, hogy ilyen értékes darabbal gazdagítottuk a múzeum [az egyik legnagyobb tengerészeti múzeum] gyűjteményét.”
Forrás: National Maritime Museum in Gdańsk
